A következőkben egy olyan újdonságról szeretnék írni, ami valójában nem is újdonság, hiszen ipari alkalmazások esetében már vagy 20-25 éve alkalmazzuk, folyamatosan. Lakossági alkalmazások esetén nem is figyeltünk oda erre a lehetőségre, mivel az energia eléggé olcsó volt, így nem volt értelme jelentősebb beruházások árán spórolni rajta. Azonban napjainkban, mikor az energia ára az egekbe szökik – és valószínűleg nem is nagyon fog lefelé menni -, kezdünk odafigyelni, hogyan takarékoskodhatunk vele. Szigeteljük házainkat, alacsony fogyasztású autókat veszünk, irodánkban kicseréljük hagyományos monitorainkat LCD-re.
De maradjunk csak a szakmánk berkein belül. Nagy hatékonyságú rotációs és scroll-kompresszorokat használunk a jó öreg alternáló dugattyús helyett, ON-OFF szabályozás helyett DC inverteres szabályzást építünk be, ultra hatékony hőcserélőket alkalmazunk, de. De gondolkodás nélkül kidobjuk a beltérből kiszivattyúzott hőt az utcára – felhasználás nélkül. Miről is beszélünk?
Vegyünk alapul egy 2,5 kW hűtőteljesítményű, split rendszerű klíma berendezést és vizsgáljuk meg az energetikáját. Ugye a beltérből elvonunk 2,5 kW-ot, ehhez adjuk hozzá a kompresszor által felvett kb. 0,8 kW-ot, ez azt jelenti, hogy a kültéri egységnél kidobunk az ablakon kb. 3,3-3,6 kW-ot (COP=3,3-3,6). Mindamellett, hogy ezt a teljesítményt kb. 1 kW villamos energia felhasználásával érjük el.
Mit tudnánk kezdeni ezzel az elpocsékolt energiával? Minden lakásban, irodában, étteremben szükség van használati meleg vízre. A meleg vizet villany- vagy gázbojlerrel állítjuk elő, már ahol van gáz (pl. nyaralóban, víkendházban nem biztos).
Vizsgáljunk meg egy átlagos villanybojlert. Egy 100 literes villanybojler kb. 1,8-2 kW teljesítményt vesz fel. De ezt valójában fel is veszi a hálózatból (COP=1), 55-60°C-os víz előállítása esetén kb. 6-8 órán keresztül. Próbáljuk meg összeházasítani a két készüléket, és lássuk, mi sül ki belőle.
Mi történik, amikor klimatizálunk a lakásban? A kompresszor összesűríti az elszívott hűtőközeggőzt. Magasnyomású, magas hőmérsékletű, gőz állapotú közeg menne a léghűtéses kondenzátor felé. De nem oda megy, hanem a bojlerben elhelyezett bordázott, felületnövelt csőkígyóba, ahol – mint egy vízhűtéses kondenzátorban – cseppfolyósodik és lehűl. Eközben szépen melegíti a vizet a bojlerban.
A kondenzátum visszamegy a kültéri egységbe, majd kapilláris adagolószerven keresztül belemegy a beltéri egységbe, ahol elpárolog, és a kompresszor visszaszívja gőzalakban.
Tehát betáplálunk 1 kW villamos energiát, ezzel klimatizáljuk lakásunkat – ezt az energiát amúgy is ki kellene fizetnünk -, és csak úgy mellesleg gyártunk 55-60°C-os meleg vizet abból a hulladék hőből, amit egy hagyományos klíma berendezést használva kidobnánk az utcára. Ha véletlenül nem lenne melegvíz-elvétel, és a bojlerben a víz hőmérséklete elérte a beállított értéket, akkor a berendezés magától visszakapcsol, és a kondenzáció hagyományos módon a kültéri egység hőcserélőjében fog lezajlani. Gondoljanak bele. Megéri?
Nyáron a helyzet egyértelmű. De mi a helyzet tavasszal, ősszel és télen? Nem lesz meleg vizünk? De lesz. Sőt, még fűteni is tudunk a berendezéssel.
De először vizsgáljuk meg az átmeneti időszakot, amikor se hűteni, se fűteni nem kell a klímánkkal, viszont használati meleg vízre szükségünk van. Ha a bojler távszabályzója ki van kapcsolva az “ON-OFF” gomb által, akkor a kijelzőn a valós idő látható. Az “ON-OFF” gomb megnyomása után a kijelzőn a bojlerben lévő víz hőmérséklete látható. A “MODE” gombot használva választjuk ki a “bojlerfűtés” üzemmódot, és a berendezés néhány perc múlva beindul és egy hűtős-fűtős klíma berendezéstől elvárhatóan elkezd fűteni, csak éppen nem a beltéri egységben, hanem a bojlerben fogja leadni a kültérből beszivattyúzott meleget. Ha a bojlerben a víz hőmérséklete elérte a parancsolt értéket, a berendezés egyszerűen leáll.
Betáplálunk 1 kW villamos energiát, ezzel mintegy 3,3-3,5 kW teljesítménnyel fűtjük bojlerünket kb. 4-5 órán keresztül. Hideg van. Fűteni szeretnénk, de szükségünk van használati meleg vízre is.
Az alábbi lehetőségek közül választhatunk:
Prioritást kap a bojler, amíg a vízhőmérséklet el nem éri a parancsolt értéket, a kültéri egység csak a bojlert fűti. A parancsolt érték elérése után a berendezés automatikusan átvált a szoba fűtésére.
Prioritást kap a szoba felfűtése, a parancsolt érték elérése után a berendezés automatikusan átvált a bojler fűtésére. Ha a szoba visszahűlne, a berendezés a prioritásnak megfelelően ismét a szobát fogja fűteni. A prioritásokat egy időzítő egységgel állítjuk be, a berendezés adott ideig a bojlert fűti, majd az idő letelte után a lakást. Ha a bojler vize felmelegedett, akkor a lakás kap prioritást.
Betáplálunk 1 kW villamos energiát, ezzel mintegy 3,3-3,5 kW teljesítménnyel fűtjük bojlerünket és a lakást.
A beltéri egységen, hűtés-fűtés esetén hagyományos infravörös távszabályzóval változtathatjuk a berendezés működési paramétereit. A beltéri egység megfelel egy hagyományos split rendszerű klíma berendezés beltéri egységének, nincs különbség.
A kültérinél már más a helyzet. Messziről látszik, hogy a kültérin két pár csatlakozó cső van, noha nem multisplit klímáról beszélünk. De az igazi okosság a burkolat alatt van, méghozzá gondosan eltakarva az avatatlan szemek elől. Ami információm van, azt most megosztom önökkel.
Az elektronikus expanziós-szelepes technikát ötvözték a jó öreg kapilláris csővel, és megfűszerezték egy mágnes szeleppel. A berendezés még -10°C-os környezeti hőmérséklet esetén is képes +55°C-os vizet előállítani a segédberendezések beépítésének köszönhetően. COP-je ebben az esetben is megközelíti a 2-es értéket.
A berendezések 2,5; 3,5; 5,2 és 7 kW-os hűtőteljesítménnyel, 100-260 l-es bojlerrel kaphatók. Egységesen mindegyikben ON-OFF rendszerű gördülődugattyús kompresszor működik.
A telepítési távolságok a következők:
kültéri egység – beltéri egység = 5-7 m;
kültéri egység – bojler = 5-7 m;
maximális magasságdifferencia 5 m.
A berendezés az „egyszerű kis klímaszerelőknek” kiadott zöld kártyával is szerelhető.
Forrás: Csizmazia Gábor vgf.hu