Klíma vagy szellőzés
Mi az optimálisabb egészségügyi, anyagi, „zöld” szempontból új építés és felújítás esetén?
Gyakran felvetődik a címben szereplő kérdés, melyre ki-ki a saját megszokása, ismeretei szerint válaszol, de próbáljuk meg alaposabban megvizsgálni a problémát.
Először tisztázzuk a klíma szó jelentését.
Sokan a klimatizálás alatt a fűtés és hűtés együttesét értik, pedig ez így nem igaz; a klimatizálás a levegő nedvességtartalmának szabályozását is magában foglalja a fűtés és hűtés mellett. Hazánkban a nedvesség szabályozása csak kevés helyen fontos, mert az itteni viszonyok között a nedvességtartalom nem szélsőséges. Természetesen vannak olyan helyek, ahol szükség van erre is (például képtárak stb.). Köztudott, hogy a levegő nedvességtartalma nagymértékben befolyásolja hőérzetünket. Alacsony páratartalom esetén csak magasabb hőmérsékleten érezzük jól magunkat, vagyis több fűtésre van szükségünk.
Általában a 40-60% közötti érték az ideális. Ezen érték alatt száraz a levegő, s ekkor könnyebb légúti betegséget kapni, e felett pedig túl nedves, ami már kellemetlen, mert kevésbé tudunk párologtatni, s a helyiségekben is könnyebben alakulhat ki penészedés. Szerencsére nálunk ritkán van eltérés az ideális értéktől. Nem is csoda, hogy hazánkban valódi klíma készülékek csak 3-5%-ban fordulnak elő, a többi berendezés fűt-hűt. Tehát a címben feltett kérdést úgy kellene megismételni, hogy fűtés-hűtés szellőzéssel, vagyis légfűtés és léghűtés, valamint szellőzés egyben, avagy a helyiségeknek van alapfűtése és alaphűtése, s ekkor a szellőztető levegő fűtése-hűtése? Lakások, kommunális épületek esetében ezt a kérdést nem is kell feltenni, mert ha a helyiségeknek van alapfűtése-hűtése, akkor hagyományos nyílászárók mellett nincs szükség szellőztetésre, ugyanis a réseken keresztül létrejön az elégséges légcsere.
Fokozott légzárású nyílászáróknál viszont nagyon fontos a szellőztetés, mert nélküle szinte nulla a légcsere, s a helyiségekben a szén-dioxid és a nedvesség koncentrációja erősen megnövekszik, ami a közérzetet rontja, és a falak penészedéséhez is vezet. A belélegzett levegő 21% oxigént, 0,039% szén-dioxidot, 78% nitrogént és néhány tizedszázalék nemesgázt tartalmaz.
Ezzel szemben a kilélegzett levegő körülbelül 16% oxigént és 4% szén-dioxidot tartalmaz, a nitrogén és a nemesgázok százalékos aránya csak kismértékben változik. Egy átlagos ember percenként 8 liter levegőt cserél. Szellőztetés nélkül elfogy az oxigén a helyiségben, és megemelkedik a szén-dioxid-tartalom. Hasonló a helyzet a nedvességgel is. Kilégzéskor sok párát is kiengedünk (például télen láthatóvá is válik, amikor hidegben kifújjuk a levegőt).
Egy ember általában 0,8-1 kg nedvességet ad le naponta, de természetesen ez például nehéz fizikai munka alkalmával növekszik. Ehhez még hozzájön a főzés, mosás, mosogatás, takarítás, viráglocsolás. Egy négyfős családban naponta kb. 15-20 liter nedvesség kerül a levegőbe.
Tehát, mint korábban említettem, hagyományos nyílászáróknál a szellőzés létrejön természetes úton is, de új építésű épületnél, vagy meglévő épület felújításakor, amikor a nyílászárókat újra cserélik, feltétlen meg kell oldani a szellőztetést is. Egészségügy és az épület állagának szempontjából elengedhetetlen a szellőztetés megvalósítása. Anyagilag nyilvánvaló, hogy költségesebb egy mesterséges szellőztetés megvalósítása, mint a természetes szellőzés, de nélküle komoly problémák adódnak. Környezetvédelmi szempontból a mesterséges szellőztetés fűtést és esetleg hűtést igényel, ami többletenergia-felhasználást jelent.
Az energia-megtakarítás, s ezen keresztül a károsanyag-kibocsátás csökkentése fontos feladat, s ezért a lakásszellőztetést célszerű hővisszanyerős készülékkel megoldani. Egy jó hővisszanyerő a fűtési energiának akár a 85%-át is képes megtakarítani.
A helyzet még javítható, ha van lehetőség a kertben csővezetéket lefektetni a földbe, s ezáltal télen – a talaj hőmérsékletétől függően – előmelegített levegő juthat be a szellőztető gépbe.
Nyáron viszont hűtött levegőt lehet bevezetni a lakásba hűtőberendezés nélkül.
Csak arra kell vigyázni, hogy a lefektetett cső olyan legyen, amelyikben a baktériumok nem tudnak elszaporodni.
Cséki István
A tartalom forrása: vgf | 2011.04.14 08:41 |